Lóth amúgy is szimpatikus: nagyon tudom díjazni a professzionalitást, és nála ez megvan – túl sok a lila felhőket kergető, megbízhatatlan alkoholista életművész a magyar filmesek között, úgyhogy mikor az ember szembe találja magát olyasvalakivel, aki érti a dolgát, megszállott, megbízható és ráadásul komoly technikai apparátus van mögötte… nos, ez kellemes meglepetés.

A buli könnyed volt, jó hangulatú. Előtte való nap a Corvin tetőre voltam hivatalos egy másik partyba, amely elég komoly nyomot hagyott az agyamon, de a hegyi kiruccanás gyorsan kitisztította a tudatomat. Készültek képek is, csak annyi a probléma hogy az új SONY digigépem USB-kábele eltűnt a francba…

A vetítés után a stáb, köztük én is, ki lettem szólítva az Odeon mozi vászna elé, majd némi pezsgőzés után áttaxiztunk a Gödörbe (egy száguldó, ordítózós rocktól lüktető minivanben – jó volt! , ám ott akkora volt a tömeg, hogy végül a margit-szigeti Holdudvarban kötöttünk ki. Hajnali 4-kor botorkáltunk ki onnan, dehidratálva, a koranyár-éjjeli hidegtől remegve, részegen.

Amellett, hogy szegény Gáspár Katával úgy viselkedtem, mint egy seggfej (halálra cikiztem, meg bunkó voltam vele, a végén már üvöltött – ekkor felhívtam a figyelmét, hogy többek között azokkal az idegenekkel ordítozik, akik véletlenségből ültek le az asztalunkhoz, ekkor a döbbenettől elhallgatott – én sem tudom miért csináltam, de szadista mód élveztem, és nem tudtam abbahagyni , az este jó hangulatban telt. Szakmai szempontból szintén eredményes volt: ma reggelre több nagyjátékfilm-forgatókönyvet kaptam e-mailben, amelyek közül válogathatok az “induláshoz”.

Éjjel kettőkor T. küldött egy sms-t hogy menjek át a B7-be, mert J. ott van vele. Nem tudtam elszabadulni, de mindig van jövő hét.