Estefelé Harmat Gabival beszállingóztunk az Apolló mozi földszintjén található, Trafik névre keresztelt étterembe, ahol összefutottunk Pálfi Gyurival, a Taxidermia rendezőjével és Villányi Danival, az egyik SZFE-s tanítványával. Átmentünk egy igen szívmelengető késdobálóba, ahol totál szar pálinkát meg fröccsöket ittunk, de fél óra multán kivágtak minket a picsába. Milyen kocsma az, amelyik szombaton este tízkor már bezár?

Nemsokára az SZFE-s dramaturgosztály többi tagja is irányunkba kezdett kóricálni, és pont úgy, mint első nap, a Papucsban kötöttünk ki, ahol három asztalt összetolva iddogált a kb. húszfős társaság egészen éjfélig. Ekkor mindenki átirányozta magát az utca túloldalán található Dante nevű szórakozóhelyre, kivéve fogadott anyámat, Yvonne-t, akivel a Papucs teraszán mindenféle magánügyekről beszélgettünk. Ezután a szálláshelyemre taxiztam – nem akartam sokáig maradni, másnap reggel korán kellett kelnem.

Ugyanis vasárnap (ma) délelőtt 11-kor kezdődött Báron György ifjúforgatókönyvírós workshopjának utolsó előtti sessionje, és mivel hétközben kicsúszott szájamon az a felelőtlen igéret, hogy betámolygok valamelyikre, be kellett támolyogjak valamelyikre. Enyhén szólva a doyen és én nem vagyunk egy hullámhosszon: szinte semmiben nem értek vele egyet – sem abban, amely irányba a magyar kritikát vinni igyekszik, sem a mediális burst nyomán létrejövő kritikai formák iránt érzett félelmét nem osztom. Elutasítást látok ott, ahol a kultura új megjelenési attitűdjeinek izgalmát élvezni, kibontakozásukat istápolni kellene. Le is torkolta összes hozzászólásomat.

Az ebédet Pálfi Gyuri és én a Murphy’s teraszán termeltük be, ahol jó másfél órán keresztül beszélgettünk műfaji filmekről, filmkészítésről. És egy lehetséges forgatókönyvről…

Egy héttel ezelőtt még nem volt szándékomban lejönni: ismerőseim legtöbbje, akikkel tavaly és tavalyelőtt itt az időt olyan jól eltöltöttük, Pesten maradt. A fesztivál filmjei – ez már korábban is így volt – borzalmasak, szakmai program pedig alig van, hacsak nem vesszük számításba Báron György forgatókönyvíró-workshopját.

2007-ben még itt tartották a Fade In pitchfórumát, volt produceri értekezlet és hasonlók, ám ezeknek idén semmi nyoma, állítólag a fesztivál költségvetését a városvezetés brutálisan megnyíbárlta. Jancsó születésnapjának megünneplése is elmarad, így az udvartartása sem jön.

Akkor végül is mi a búbánatos gerlefrancot keresek én itt? Hiszen filmeket nem nézek, Báron workshopjára pedig ugyan megígértem hogy bekukkantok, ám számomra is érdekes módon képtelen vagyok a délelőtt 11 órás kezdésre életre pofozni magam – lehet hogy most kompenzálom a szokásos koránkeléseimet. Ettől függetlenül remélem, hogy a hátralévő napok valamelyikén lesz bennem annyi szufla, hogy betámolyoghassak az egyik ifjúforgatókönyvírós összeröffenésre.

Csak azért jöttem le, mert hívtak, Yvonne és Gábor. Egy nap általában úgy alakul, hogy este 8-9 felé megbeszéljük hol találkozunk, aztán a dramaturg osztályuk és én elkezdünk kocsmáról kocsmára, diszkótól diszkóba, egyik lepattant, de hangulatos helyről a másikra járni. Megérkezésem napján, csütörtökön este a rendező Török Ferivel és a sleppel csesztük el az időt a Papucsban (cultural mérföldkő numero uno), pénteken pedig az Apolló mozi étterme és a fesztivál officiális szórakozóhelyének kikiáltott jazzklub után valami házibuliba somfordáltunk be (a fél város átkeccsölése után – és mikor megérkeztünk a cél-toronyházhoz, meg kellett állapítanom, hogy 1, a jazzklubból a busz épp a ház előtt tett volna le minket 2, szállóhelyem épp egysaroknyira van.)

Hatalmas hiba volt a liftre várakozó húszfős társaságot megkerülve felrohanni a kilencedik emeletre, mert a buli első félóráját levegő után kapkodva és kb. 10 liter vizet kiizzadva töltöttem. Miután fizikálisan és mentálisan magamhoz tértem, a buli kellemessé de totál jellegtelenné, erőtlenné degenerálódott.