Tegnap délután Harmi és Yvonne meghívására végignéztem a harmadéves dramaturgosztály vizsgafilmjeit a Filmművészeti telt házas vetítőjében. Volt köztük egy igen szar, több jobb, és még több kimondottan jó. Yvonne filmje stilisztikai mestermunka; Harmié öntörvényű, álomszerűen gyönyörű non-narratív kísérleti film; Villányi Dani munkája tökéletesen hozza egy budapesti nyár hangulatát (sőt, egy hetvenes évekbeli budapesti nyárét, a Super8-as nyersanyagnak köszönhetően); Csuja Laci filmje pedig lezárt minitragédia hibátlanul eljátszva és megrendezve. Nemtudommilyen Nándor rövidje a legfeszültebb negyed óra volt, amit magyar filmen nem is tudom mióta láttam, kár, hogy a befejezés kegyetlenül el lett baszva, szinte negálja az egészet, bár állítólag még dolgoznak majd rajta.

Szajki Péter, aki a 2009-es Szemlén az Intim fejlövéssel elnyerte a legjobb elsőfilm díját, már az új forgatókönyvén dolgozik, és közölte velem, hogy a filmben komoly szöveges szerepet szán nekem. Ojjj.

Price-ról már korábban írtam, az egyik kedvencem. Nemrégiben megjelent vele egy interjú, amely az isztambuli könyvvásáron készült, és a forgatókönyveiről, a regényeiről, illetve a mindkét témakört összekapcsoló neurózisáról szól.

A Guardian gyönyörű cikke a Maj Sjöwall-Per Wahlöö szerzőpárosról és könyveikről.

Elefes és én tervezünk egy közös képregényalbumot – ő rajzolja, én írom. Míg megjelenik – még sokára! -, helyette itt ez az új könyv, amelyet szintén az ő illusztrációi díszítenek. A kettő között a különbség, hogy nálam nyitott, beszélő agyakat, intelligens gombafelhőket és Kárpátok-béli várkastélyokat kell majd rajzolnia egerek helyett.