Leadtam a forgatókönyvemet a Pinkhell képregénymagazinnak: egy vérmocskos, tizenkét oldalas középkori sztorit, amely sokkal sötétebbre és kevésbé nézőbarátra sikerült, mint terveztem. Sőt, meglepően nihilista lett. Sose tudni, hová érkezik az ember.

Az MMKA-tól nem kaptunk pénzt, viszont hatalmas összegeket sózott totálisan szánalmas projectek nyakába. Isten miért tenné könnyebbé az életünket? Miért épp most kezdené el? Több seggnyalással talán előbbre jutottunk volna? Akik támogatást kaptak, a usual suspectsek. Keserű vicc. Mégsem akarom állandó seggnyalással tölteni az életemet. “Nem akarok menni sehová, nem akarok találkozni sem senkivel.” Csak filmeket akarok csinálni.

Két nap alatt megírtam. Igaz, hogy csak 6 oldal, de nálam a két nap, a szkript rövidségétől függetlenül is, rekord. És a maga komor, lezárt, ütős módján még elégedett is vagyok vele. Arról szól, hogy néha csak az, amit látunk, az is roncsol.