Tegnap délután Harmi és Yvonne meghívására végignéztem a harmadéves dramaturgosztály vizsgafilmjeit a Filmművészeti telt házas vetítőjében. Volt köztük egy igen szar, több jobb, és még több kimondottan jó. Yvonne filmje stilisztikai mestermunka; Harmié öntörvényű, álomszerűen gyönyörű non-narratív kísérleti film; Villányi Dani munkája tökéletesen hozza egy budapesti nyár hangulatát (sőt, egy hetvenes évekbeli budapesti nyárét, a Super8-as nyersanyagnak köszönhetően); Csuja Laci filmje pedig lezárt minitragédia hibátlanul eljátszva és megrendezve. Nemtudommilyen Nándor rövidje a legfeszültebb negyed óra volt, amit magyar filmen nem is tudom mióta láttam, kár, hogy a befejezés kegyetlenül el lett baszva, szinte negálja az egészet, bár állítólag még dolgoznak majd rajta.
wostry.hu