Az alábbi flash fictiont felkérésre írtam egy sci-fi publikációnak. Életemben nem írtam még sci-fit. Egyetlen kikötésük az volt, hogy nem lehet 3000 karakternél hosszabb.

Szótlanul ült és fia lángoló fejét bámulta. Épp olyan színe volt, mint a naplementének és az ágyúk torkolattüzének. Reggel óta először hallgattak a fegyverek. A fiút hat órával korábban lőtte meg egy orvlövész, aki a városból kifelé vezető utat közrefogó sziklaerdő egyik magaslati pontján vert tanyát. A fiú összecsuklott, egyszerre kezdett égni és ordítani. A férfi, amennyire a tűz engedte, magához szorította. Olvasd tovább a bejegyzést…

A Guardian gyönyörű cikke a Maj Sjöwall-Per Wahlöö szerzőpárosról és könyveikről.

Elefes és én tervezünk egy közös képregényalbumot – ő rajzolja, én írom. Míg megjelenik – még sokára! -, helyette itt ez az új könyv, amelyet szintén az ő illusztrációi díszítenek. A kettő között a különbség, hogy nálam nyitott, beszélő agyakat, intelligens gombafelhőket és Kárpátok-béli várkastélyokat kell majd rajzolnia egerek helyett.