Egyetlen egy filmet sem néztem meg egész héten, végig csak pofáztam és ittam. Ebből minőségi cikk lesz, előre látom. Egyórás sírógörcsbe kergettem az egyik szervező csajt, akit lefényképeztem, mivel szép az arca, ő viszont azt hitte, meg akarom írni a cikkemben, hogy előző nap nem engedett be a VIP ebédlőbe, mikor nem találta a listán a nevemet (pedig rajta volt, később kiderült.) A magyar filmkritikusok doyenje megkérdezte tőlem, én miért nem vagyok benne a zsűriben – azt válaszoltam, nincs nekem ilyesmihez türelmem. Részeg rohamomban puszta kézzel kezdtem összemarkolni a széjjelrobbant korsóm szilánkjait valami disco bárpultjánál, és csak a jószándékú fesztiválfőnök tudott leállítani.

Megírtam és leadtam az egyetlen magyar képregénymagazin, a ZAP! második számába szánt történetem első részét – és fél órával utána egy fórumon megtámadtam a ZAP! szerkesztői koncepcióját.

A fesztivál záróbuliján egy lány, aki már régről ismer, megkérdezte, miért van bennem ennyi düh.