Zsigmond Nóra fotóiból.

A pilot epizód minden elvárásomnál jobban sikerült, le a kalappal KovácsM előtt. Már eleve a projekt összehozatala, az, hogy nem várt arra, hogy mindenféle sült galambok a szájába repüljenek, hanem ő maga szervezte össze az egészet, elismerést érdemel. És most íme, kész a cucc, és minden ízében profi – sőt, jobb, mint bármelyik magyar sorozat jelenleg. A jövő héten kezdenek tárgyalni az eladásáról.

A vetítés után a stáb, köztük én is, ki lettem szólítva az Odeon mozi vászna elé, majd némi pezsgőzés után áttaxiztunk a Gödörbe (egy száguldó, ordítózós rocktól lüktető minivanben – jó volt! , ám ott akkora volt a tömeg, hogy végül a margit-szigeti Holdudvarban kötöttünk ki. Hajnali 4-kor botorkáltunk ki onnan, dehidratálva, a koranyár-éjjeli hidegtől remegve, részegen.

Amellett, hogy szegény Gáspár Katával úgy viselkedtem, mint egy seggfej (halálra cikiztem, meg bunkó voltam vele, a végén már üvöltött – ekkor felhívtam a figyelmét, hogy többek között azokkal az idegenekkel ordítozik, akik véletlenségből ültek le az asztalunkhoz, ekkor a döbbenettől elhallgatott – én sem tudom miért csináltam, de szadista mód élveztem, és nem tudtam abbahagyni , az este jó hangulatban telt. Szakmai szempontból szintén eredményes volt: ma reggelre több nagyjátékfilm-forgatókönyvet kaptam e-mailben, amelyek közül válogathatok az “induláshoz”.

Éjjel kettőkor T. küldött egy sms-t hogy menjek át a B7-be, mert J. ott van vele. Nem tudtam elszabadulni, de mindig van jövő hét.