Eszembe jutott az a gyilkolásról szóló bölcsődal, amit Holly Hunter énekel a csecsemőnek a Raising Arizonaban. Erről eszembe jutott, mennyire imádom azt a filmet. Amiről eszembe jutott, hogy ideje lenne kicsit ápdételni a kedvenc filmjeim listáját.

The Life and Death of Colonel Blimp (brit, 1943), r.: Michael Powell és Pressburger Ernő
The Seventh Victim (amerikai, 1943), r.: Mark Robson
The Innocents (brit, 1963), r.: Jack Clayton
A jó, a rossz és a csúf (olasz, 1966), r.: Sergio Leone
Volt egyszer egy vadnyugat (olasz, 1968), r.: Sergio Leone
Intimate Confessions of a Chinese Courtesan (hongkongi, 1972), r.: Chor Yuen
A texasi láncfűrészes mészárlás (amerikai, 1974), r.: Tobe Hooper
Barry Lyndon (brit, 1975), r.: Stanley Kubrick
La Casa dalle finestre che ridono (olasz, 1976), r.: Pupi Avati
Vengeance Is Mine (japán, 1979), r.: Shohei Imamura
Cannibal Holocaust (olasz, 1980), r.: Ruggero Deodato
The Long Good Friday (brit, 1980) r.: John Mackenzie
Videodrome (kanadai, 1982), r.: David Cronenberg
Re-Animator (amerikai, 1985), r.: Stuart Gordon
Raising Arizona (amerikai, 1987), r.: Joel Cohen
My Secret Cache (japán, 1996), r.: Shinobu Yaguchi

A Kossuth Rádió Pro és kontra című műsorában Gigor Attila filmrendező és szerény magammagam vitatkoztunk az Avatarról, a filmről, amelyről reményeim szerint soha többet egy büdös szót sem kell ejtenem senkivel. Ennek ellenére jól elbeszélgettünk, a vita befejezése után a szerkesztő lelkendezve közölte, “titeket máskor is elhívunk!” Jesszasz – mondom, nem volt rossz eszmecsere, de nem is volt egy Kissinger-Hruscsov párbaj… milyen szokott lenni ez a műsor, ha nem mi vagyunk benne? Most vasárnap kerül majd adásba, délelőtt 11.35-kor.

A felvétel után Attilával pár órát elsöröztünk a Puskin mozi hangulatos kávéházában, és jól megbeszéltünk a magyar filmnek az ő állapotját.

Névnapi ajándékok + megírandó cuccok a Könyvesblognak + rendeléseim antikváriumból, a bookline-tól, illetve külföldről. Olvasd tovább a bejegyzést

Tegnap délután Harmi és Yvonne meghívására végignéztem a harmadéves dramaturgosztály vizsgafilmjeit a Filmművészeti telt házas vetítőjében. Volt köztük egy igen szar, több jobb, és még több kimondottan jó. Yvonne filmje stilisztikai mestermunka; Harmié öntörvényű, álomszerűen gyönyörű non-narratív kísérleti film; Villányi Dani munkája tökéletesen hozza egy budapesti nyár hangulatát (sőt, egy hetvenes évekbeli budapesti nyárét, a Super8-as nyersanyagnak köszönhetően); Csuja Laci filmje pedig lezárt minitragédia hibátlanul eljátszva és megrendezve. Nemtudommilyen Nándor rövidje a legfeszültebb negyed óra volt, amit magyar filmen nem is tudom mióta láttam, kár, hogy a befejezés kegyetlenül el lett baszva, szinte negálja az egészet, bár állítólag még dolgoznak majd rajta.

A Filmvilág kért tőlem egy ilyen listát, majd összesítik a szerkesztőség többi tagjának saját listáival – gőzöm sincs ez mit takar -, mindenesetre íme a kétezres évek tíz legjobb filmje, szerintem.

CASINO ROYALE
DESCENT (A barlang)
EXILED (Száműzöttek)
HAUTE TENSION (Magasfeszültség)
KISS KISS BANG BANG
MASTER AND COMMANDER (Kapitány és katona)
NO COUNTRY FOR OLD MEN (Nem vénnek való vidék)
OPEN RANGE (Fegyvertársak)
SHA PO LANG
SHAOLIN SOCCER (Shaolin foci)